A hintó magyar és nem francia találmány! Ugyanis, a világon az első hintót az Kocs (Komárom vm) helységben készítették a XIII. században. S ezt kocsinak, hintakocsinak nevezték! Azért nevezték hintakocsinak, mert a rugózás (meghajlított faívek) hintázó, ringó mozgást adott a kocsiszekrénynek. Az íjak és számszeríjak miatt őseink igen jól ismerték és sokféleképpen kihasználták a fa rugalmasságát. (Nem véletlen, hogy egy íjas nép találta fel a hintót.) Az sem véletlen, hogy a hintó elnevezés lépett a kocsi helyébe, ugyanis a hintó, (hintázó kocsi) jellemzőbb megnevezés, mint a kocsi. Ugyanis, sokkal lényegesebb tulajdonsága az, hogy hintázik, mint az, hogy hol készítették. Ugyanis, ez egyszerre utal a használatra (nem ráz, hanem ringat, tehát kényelmes) és a szerkezeti, lényeges eltérésre. Ami a megkülönböztetésére, méghozzá lényegi megkülönböztetésére alkalmas. Az a lényeges eltérés más négy fakerékkel felszerelt járgányhoz képest, hogy a hintó rugózó, ringató, hintázó szerkezettel van ellátva.

S ha volt és van elnevezésünk a hintóra - sőt mi találtuk fel azt - akkor ugyan miért kellett volna még egyet, "Batard' - "nehezebb hintó" tartalommal átvennünk? Még maguk franciák sem használtak külön szót a "nehéz hintóra", pedig egy idő után szinte tobzódtak a legkülönfélébb hintók gyártásában. Továbbá, négy - hintóra használt szavukból kettő német eredetű.

Egész gyermekkoromat vidéken töltöttem és igen sokféle hintót láttam, de mindre - könnyűre, nehézre, egyszerűre, cifrára - csak azt mondták, hintó. Ugyanis, semmi jelentősége nem volt megkülönböztetni azokat egymástól. A nem lényegbeli megkülönböztetést többnyire jelzőkkel oldja meg legtöbb nyelv, így a magyar is: diszes hintó, cifra hintó, kis hintó, nagy hintó, könnyű hintó, nehéz hintó stb. Másrészt, a batár szót kizárólag hatalmas, nehéz, vaskos (8-10 m hosszú, 2-3 m magas) (ba)társzekerekre mondták, amiket csak négy vagy hat testes igásló tudott elhúzni ! De hintóra sohasem!

Az, hogy költok, írók a rím vagy a jó hangzás kedvéért a batárt használták hintó értelemben, meglehet. De ez önmagában semmit nem bizonyít. Ez - a puszta (tények és érvek nélküli) írásbeli forrásokra is igaz. Gondoljuk csak meg, szavaink és maga az egész magyar nyelv többszázéves írásbeli mellőzöttség ellenére maradt fenn. Ezért a sokkal kevésbé régi "nehéz hintó" jelentésnek méginkább meg kellett volna jelennie és maradnia a népnyelvben. De ott még csak nyoma sincs! A "pillangós batár"-t is csak a mesében használták, de ott is inkább, olyan pici, apró, kocsit jelentett, amit még a pillangók is el tudtak húzni. Továbbá, ez inkább jelkép, a légiesség, a képzelet szárnyán való repülést érzékeltette. Valamint, a kiemelést, a hangsúlyozást, ami a batár súlyossága és a pillangó könnyűsége közötti kontraszt keltett. S csak az újkori mesékben, mert addigra már a batár eredeti jelentése elhomályosult. Pontosabban, csak annyi maradt meg belőle, hogy egy igen nehéz szekér, kocsi.

A franciában a hintóra a XVIII, sz.-ig a carrosse volt használatos, azóta pedig a caléche, berline ill. landau szavakat használják. A batard jelentése pedig fattyú, elfajult, korcs, kevert, hamis, silány. Másrészt, francia forrásokban még csak utalás sincs arra, hogy a batard szónak ilyen egyedi jelentése lenne. A franciához lényegesen közelebbi angolban a hintó coach, az állítólagos közvetítő németben pedig Kutsche. Ráadásul, mindkét szó (coach, Kutsche) a magyar kocsi szóból származik!